Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek

2011.03.31

"Remegő kézbe veszem a tollat hogy leírjam neked a búcsú szavakat,

Mert ezt én nem képzeletből teszem.

Hisz te voltál aki összetörte a szívemet,

Mikor koporsomon dübörög a föld.

Akkor legyen neked fényes esküvöd,

Kedves kis templomba  térdre borulba esküdj.

S nézz fel az égre,

Látni fogsz egy csillagot ami régebben neked ragyogott.

Mert fájni kell a szívnek ha igazán szeret,

Mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet!"



Nem bírom ezt a fájdalmat
Megőrülök, ha nem láthatlak
Hiányzol minden pillanatban
Hiányzol hajnalban, pirkadatban
Hiányzik a mosolyod, az észveszően szexis hangod
Hiányzik az érintésed, hiányzik az illatod
Hiányzik minden mozdulatod,
Te hiányzol szerelmem
És kár hogy nem vagy mellettem


 

"Csalódni fogsz egyszer az életben,

csalódni abban, akit szeretsz.

Tartós bánat képződik szívedben,

s könnyel telik meg bánatos szemed.

Ne átkozd,ki mindezt így akarta,

s ki bajod tudná enyhíteni.

De tanuld meg,hogy:Lehet,kell,muszáj felejteni!


 

"Mindenki a nagy szerelemre vár,

nem tudják hogy ez mennyire fáj.

Ha sejtenék hogy mit tesz velük,

nem várakozással telne az életünk.

Nem úgy megy az,ahogy a filmekben,

az életben sebek maradnak a szíveken.

Nem lesz majd "Happy end" a végén,

s az emléket az idő sem teszi széppé... 



Csupán szeretni akartalak, nem a világot kértem.
Csupán egy csókra vágytam, mikor szemedbe néztem;
Nem vágytam másra csak, hogy ugy szeress ahogy én tudlak szeretni
Vártam a percet melyben ujra át tudlak ölelni.
Vágyam, álmom, csupán el akartam hinni,
Hogy e szerelem bánatom szertehinti.
Csupán szeretni akartalak és a csókod kértem
Csupán egytöl : a hiányodtól féltem.


Nem voltunk sokáig együtt,
De most, hogy vége szívem elgyengült.
Nincs ereje újra szeretni,
S fél egyáltálán kedvelni.
Nem meri kockáztati a szerelmet,
Hogy újra csalódás legyen nem lehet.
Nem bírna el mégtöbb fájdalmat,
Még egy csalódás, s talán meghalhat.



Te nem tudhatod, milyen az, ha igazán szeretsz,
ha egy életen át sohasem feledsz.
Ha minden egyes nap végén az emlékével fekszel,
és minden reggel újra csak rá gondolva kelsz fel.
Te nemtudhatod, milyen is az érzéstől elégni,
minden egyes nap viszonzást remélni.
Te nemtudhatod, milyen az csakis érte élni,
hogy milyen rossz a csalódástól félni.


Hogy mondjam el mi szívemet nyomja,
mikor elkezdeném lelkemnek elcsuklik hangja.
Hozzád szolnék de nem merek,
pedig a világba kiabálnám, hogy mit érzek.
Tudom csak áltatom magam mert te nem törődsz velem,
de nem tudok mit tenni magával ragad a szerelem.
Tudom, hogy kihasználsz, játszol velem,
de hagyom hisz őt szeretem!





Hinni akartam, s hittem neked,
szeretni akartalak, s szerettelek.
Boldog akartam lenni, boldog voltam,

az össze gondolatom neked meggyóntam.
Ez volt a hiba, tudom már,minden egyes mondatér és szóér kár.
Azt gondoltam, együtt boldogok leszünk,

de csalódnom kellett, mert elhagytál,
s ezzel hatalmas bánatot okoztál.


Ha a fehér álmok feketévé válnak
S ha eljön az ősz vége lesz a nyárnak
Ne keseregj rajta, nyugodj bele szépen
Ne gondold, hogy mi volt valamikor régen. Ne nézd, hogy az álom s az ábránd mivé lett,
Hogy te mi voltál s mivé tett az élet.
Így lesz hogyha egyszer vége lesz a nyárnak.
Ha a fehér álmok feketévé válnak.



"Szeretnélek minden percben látni,

Elfeledni mindazt,ami úgy tud fájni.

Rózsák nyílása,levelek hullása,

Elmulasztott percek megbánása.

Téged szeretlek,amíg csak élek,

Légy örökre enyém,add nekem a szíved,

Elolvasod versem függőleges sorát,

Könnyen megtudhatod,miért vágyom úgy rád!?


 

"Mit tegyek,ha megöl a hiánya,

Mit tegyek,ha szívem ég de hiába,

Mit tegyek,ha nélküle üresek a napok,

Mit tegyek,ha mindennap róla álmodom,

Mit tegyek,ha mindenről ő jut az eszembe,

Mit tegyek,ha fényképét nézem könny szökik szemembe,

Mit tegyek?Valaki mondja meg mit tegyek?

Hogy csak egy napot az ő emléke nélkül éljek meg...!!!



 

"Irigyelem azt,kinek fogod most kezét,

Irigyelem azt,kinek suttogod nevét,

Irigyelem azt,ki ott van most veled,

S irigyelem azt,ki veled együtt nevet.

Irigyelem még azt is,hogy neki mondod el,

Mit nekem mondtál,s Én neked mondtam el,

Egyetlen szó,mely szebb minden szónál,

Mit újra mondanék,ha még velem volnál.

Mondanám egyszer,tízszer,százszor,

Éjjel,s nappal,bármikor,bárhol,

De hiába mondom,hisz nem vagy már velem,

Vele vagy már,s neki mondod,mit elmondtál nekem.





 

"Múljon a fájdalom,hiszen múlnia kell.

De én még mindig nem felejtettelek el.

Ha véletlen látlak,vagy meghallom neved,

Úgy dobog a szívem,elhinni se mered.

Már nem vagy itt,s többé nem csókolod a szám.

Nem fogod a kezem,s már nem is nézel rám.

Csak néhány kép maradt,ami még bennem él,

Szívem új holnapot veled már nem remél.

Eldobtad,és vele engem is eldobtál,

Talán véletlen volt az is,hogy itt voltál.

Egyetlen hibám volt.Az,hogy hittem neked,

S azóta is bánom,nekem elhiheted.

Vége már mindennek,de a szívem fáj,

Megöl a tudat,hogy szó nélkül itthagytál.

De lesz még nap,mikor ezt te is átéled,

Akkor majd gondolj rám,s mit érzek,megérted.


 





 

Hát
vége! Elengedlek, ahogy kívántad! Megteszem, hogy lehess nélkülem,
boldogabb! Hogy leszel-e? A jövőd nem ismerem, de azt tudom, hogy sárba
tiportad szerelmem. Megbocsátottam százszor, ezerszer, hittem, hogy
elfogadod szerelmem majd egyszer, s viszont szeretsz, ahogy én is
téged, de látom, ez már sohasem történik meg. Magányos éjszakáidon,
jusson majd eszedbe, hogy volt valaki, aki szívből szeretett, de te
mégis elűzted örökre!




Több mindent TUDOK, mint gondolnád
Több mindent ÉRTEK, mint szeretnéd
Több mindent LÁTOK, mint akarnád
Több mindent SEJTEK, mint sejthetnéd
Félek és nagyon féltelek, eközben szenvedek
Mert tudom, amit érzek nem lehet.
Senki és semmi más nem érdekel kívüled
De már készülök, milyen lesz az élet nélküled
Néhány hónap, s bár nagyon fáj, elmegyek
Mert úgy érzem másként nem lehet
Minden nap könnyekkel fekszem és kelek
Ezt sokkal tovább bírni már nem lehet.
Nem várok semmi mást, de kérlek Te ne bánts,
Arra már ott van egy szerető társ
Ma már tudom - milyen gyűlöletben élni,
S hogy megőrülök minden percben attól félni.
Mit mondhatnék még bármi mást?
Ha egyet kérhetek, mosolyogj rám,
Hogy legyenek szépek az utolsó emlékek
Ha már felejteni nem vagyok képes.




 

Múló magány gyötrő percei,
édes álom féltett vétkei.
Lefolyó könyek, mik valamit mondanak,
fájó szívek, mik darabokra hullnak.
Néma világ, mely megöl és eltipor,
kínzó fájdalom szívembe hatol.
Kisírt szemek, bánattal telve,
vérző érzelmek a szívembe temetve.



 

Egyszer talán remegve állsz az ablakban,
emlékem felbukkan, mint gyöngy a kagylóban.
Szádra mosolyt sző majd a gondolat,
de valami elszorítja a torkodat.
Megérted majd, hogy ilyen csak egyszer lehetett, hogy:
Valaki önmagánál jobban, csak téged szeretett!



Elvesztettelek téged. Hiába harcolok!
Rád gondolok, mert egyedül vagyok.
Elgondolom, hogy lehettünk volna boldogok.
Tenyerembe hajtom, bánatos fejemet,
Lassan törölgetem a lehulló könnyeimet.
Elmúlik a vágy, de a bánat megmarad,
Keserű szívem érted meghasad!



Két kezem összeteszem,
s a jó Istent úgy kérem,
akit szívem nagyon szeret,
adja vissza nekem.
Megtanultam éjjeken át,
remegni, és félni,
én Istenem, jó Istenem,
nélküle nemtudok már élni.
Térden állva fohászkodom,
fordulj felém Istenem,
add vissza,
mert nélküle szenvedés az életem.




 

Jégházak ajtaján,
Jégkezek kopognak,
Jéghídeg arcomon,
Jégkönnyek csorognak,
Jéghídeg szívemben,
Jéghídeg szerelmed,
Jéghídeg a tűz is,
Mert nem hiszed SZERETLEK!


 

 

 

 

 


 
 

 


Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 10844
Hónap: 80
Nap: 3